Tavaly betelepítettem egy Japán tradicionális kaptárt. Mivel szeretem a méheket és a keleti kultúrát is, ideálisnak tűnt ezt kipróbálni, főleg, hogy ennél a típusnál egyik legfontosabb feladat a méhek békén hagyása, évente csak 1x veszünk el tőlük mézet, ha ők is így gondolják. 🙂 A télen kicsit izgultam értük, mert a nagyon kis létszámú volt a család, de vígan túlélték, szerencséjükre nem volt kemény tél. Tavasszal gyönyörűen fejlődtek és hiába kaptak újabb fiókot, ma úgy döntöttek, hogy hallgatnak szaporodási ösztönükre. Remélem ez azt (is) bizonyítja, hogy jól érezték magukat ebben a kaptártípusban.

Szerencsére, a jól nevelt bogarak egy alacsony tiszafára telepedtek, így egyszerű volt a befogás.

Kíváncsian várom a fejleményeket. 🙂

Add Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *

%d blogger ezt szereti: